A régi közhely szerint a strand éhes, és a világ minden részén vannak olyan utcai árusok, akik gazdagítják magukat azzal, hogy fürdőzőknek kínálják azokat a vágyakat, amelyek a tengerparti hosszú napokon annyira kielégítik. A spanyol partokon lehet kapni garnélával töltött papír kúpok vagy zacskó apróra vágott gyümölccsel; ban ben Olaszország passzolni paninis di prosciutto, Közben be pulyka az árusok tele kosarakat hordanak simit, tipikus szezámmaggal borított kenyér.

amelynek

Bár a fél világ strandjain fogadnak sósra, a portugál tengerparton az édesség dominál, mert a portugálok nagy részének a tengeren töltött nap elkerülhetetlenül egy berlim bál, azt az édes, tejszínnel töltött tésztát, amelyet Spanyolországban Berlinernek hívunk. Évtizedek óta eladják ezt a tipikus Észak-Németországból származó édességet, amelyet német földeken is ismernek pfannkuchen vagy berliner.

A Berlím-labdák a történelem során véletlenül érkeztek portugál földekre. Keresztül a Második világháborúPortugália, abban az időben a diktátor parancsnoksága alatt António de Oliveira Salazar, megőrizte semlegességét, és a városok is Lisszabon Y Kikötő fontos szabad kikötőkké váltak a nácik elől menekülők és Amerikába menekülni igyekvő menekültek százezrei számára. Sok németországi zsidó család úgy döntött, hogy a luzitán menekülési útvonalat választja, de amikor Portugáliába érkeztek, gyakran hónapokig várták a transzatlanti hajók fedélzetéhez szükséges papírokat.

Ez alatt a várakozási idő alatt sok zsidó portugál kisvállalkozóknál dolgozott, és ily módon tipikus német édességek kezdtek megjelenni Lisszabon és Porto cukrászdáiban. Ahogy az várható volt, végül a szomszédos ország cukrász szakácsai elkészítették a saját változatát a süteménynek, amely eredeti változatában tejszínnel vagy lekvárral készült, de Portugáliában a portugál süteményekben annyira mindenütt jelen lévő tojáskrémmel töltötték meg, hogy a múltkori konvencionális édességekből származnak.

Pánik egy esetleges tilalom miatt

Tekintettel a kis méretre és a könnyű kezelhetőségre, a torta ideális volt arra, hogy állva fogyaszthassa el, és talán ezért kezdték eladni egyes portugál városok utcáin, és idővel a portugál strandokon is. Az évtizedek alatt a táplálkozási szakemberek rámutattak, hogy az édes tejszín töltelék - már önmagában is cukor- és zsírbomba - nem különösebben alkalmas az utcai árusításra a forró napokon, de mégis klasszikus marad.

Egy évtizeddel ezelőtt nagy zűrzavar támadt, amikor elterjedt a pletyka, miszerint a kormány javasolta a tengerparton való betiltásukat, de végül az állam az értékesítés felügyeletére szorítkozott, hogy garantálja, hogy az eladott termék alkalmas a népi fogyasztásra.

Ma bármely portugáliai strandon a torta érkezését a - Olha a bolinha! - kiáltották az utcai árusok, akik 1,20 és 1,50 euró között számolnak minden berlim bálért. Míg a szomszédos ország északi és középső részén az édes klasszikus változata dominál, addig az Algarve innovatív variációk találhatók, köztük néhány szentjánoskenyér, cukorrépa és a spirulina mikroalgák, állítólag a nyári torkolat egészséges változatai.