Írta: Mariel Fiori
Gerardo Gutiérrez a mexikói Veracruzban született 1975-ben, és 15 éves korában édesapja Észak-Virginiába hozta őt és testvérét. - A mexikói apámnak már megvolt a dolga, és nagyon jól teljesített, de a nyolcvanas években, amikor a mexikói peso leértékelődött, szinte mindent elvesztett, és ez emigrációra késztette. Amikor ideért, meg kellett tennie, amit minden migráns szüleink tettek: épületeket takarított, saját céget alapított a legelők kivágására, műhelyként dolgozott. Jelenleg sokkal jobb, saját vállalkozása van, de ez egyébként kisvállalkozás ”- tükrözi Gerardo.
Mariel Fiori: Milyen volt az érkezésed az Egyesült Államokba?
Gerardo Gutiérrez: Az első dolgunk az volt, hogy az oktatási osztályra mentünk, hogy iskolába tegyék. Elkezdtem a középiskolát, de egy idő után apámnak kezdtem segíteni a kertészeti tevékenységében is, már március volt, jön a tavasz, a fű nőni kezd, ezért emlékszem, hogy minden második pénteken nem jártam iskolába. iskola. Kiment, apám autójára tették a gépeket. Reggel hét körül elkezdtük. Apámat mindig is nagyon érdekelte az iskolai végzettségem, de segítségre volt szüksége, és úgy gondolom, hogy az a tény, hogy ezt vele csináltam, segített, mert elgondolkodtatott bennem, hogy végül a gépet akarja tolni, vagy a végén csinál valamit más?
MF: Tehát végül a washingtoni George Washington Egyetemre mentél. filozófiát és angolt tanult, így továbbra sem állt szándékában ügyvéd lenni.
G: Nos, valójában érdekelt a jog, és az első dolog, amit második évesen tettem, az volt, hogy kiderítsem, ki irányíthat. Mivel az egyetemen nem volt program a jogi diplomára való felkészüléshez, elküldtek, hogy beszéljek a Államtudományi Tanszékkel, és az illetékes professzor azt mondta nekem: „Amit mondok az embereknek, az két dolog. A jogi egyetem sokat fog neked írni, és sokat fog gondolkodni, ezért ajánlanám vagy az angol karriert, mert ez segít az írásodban, vagy a filozófia koncentrációját, mert ez valóban segít gondol. A kettő közül bármelyik jó lenne. " Amikor kijöttem erről a találkozóról, arra gondoltam, miért csinálnék egyet? Így végeztem mindkét futammal.
MF: Hogyan fizetted az egyetemet?
GG: A karrierem finanszírozása érdekes volt. Köszönhetően annak, hogy amikor főiskolára jelentkeztem, apám érdeklődni kezdett az oktatás iránt, és takarítói állást kapott a George Washington Egyetemen. Éjjel tízkor bejöttem, reggel hatkor mentem el, és ennek köszönhetően megkaptam az előnyeit, hogy egy egyetemi alkalmazott fia lehettem. De két év után azt mondta nekem: „Tudod mit? Végeztem". Sokat dolgozott, reggel hétkor jött haza, néhány órát aludt, és felkelt, hogy elvégezze a fűnyíró munkáját. Ez segített nekem az első két évben. Fizetnem kellett az élelemért, a könyvekért és az elmúlt két évben, ezért bankhitelt vettem fel, ösztöndíjakat kaptam, és heti 25 órát dolgoztam munka-tanulmányként az egyetemen, apámmal pedig pénteken és hétvégén dolgoztam piacon, ahol felvágottakat és felvágottakat árultak.
MF: Ma 3 éves fiúval házasok és Poughkeepsie-ben élsz, a büntetőjogi, a családi és a bevándorlási törvényekre szakosodva. Önnek magángyakorlata van, és ugyanakkor együttműködik a Vidéki Migráns Minisztériummal (RMM), mit csinál ezzel a szervezettel?
GG: Felvettek, hogy segítsek a mezőgazdasági munkásokra vonatkozó törvényhozási kampány lebonyolításában, amelyet Albany-ban tartanak. Az a törvény, amelyet Albany-ban szeretnénk elfogadni, a mezőgazdasági dolgozók jogairól szól, akik jelenleg nem jogosultak heti pihenőnapra vagy túlórabérre. Ezek alapvető dolgok, amelyek mindannyiunknál megvannak, és amelyeket természetesnek veszünk, de amikor még nincsenek, akkor rájössz, hogy valami nincs rendben.
LA VOZ, Hudson-völgyi spanyol hírek és kultúra
SZERZŐI JOG 2013
La Voz, spanyol kultúra és hírek a Hudson-völgyből