Amikor Ernest lenyűgözni akart egy hölgyet, elvitte Botinhoz enni. Betett egy egész szoptató disznót és három üveg Rioja-t. Ez egy ember.
Botnn Étterem SERGIO ENRНQUEZ-NISTAL
Ernest Hemingway kedvenc sarkában ülök a Botnn étteremben: két ingatag szék és egy olyan pici asztal, hogy tányérok és poharak alig férnek el. De a chiringuito tagadhatatlan erénnyel bírHa háttal ül a falnak, ahogy az regényíró szokta, teljes panorámát kap a helyről. Valami nagyon hasznos, ha állandó paranoiában szenved, amelyet a CIA vagy a Pénzügyminisztérium szándékozik elrabolni.
Azt hittem, ez egy korábbi író tipikus üldözési mannája. amíg szembesülök a Hemingway-kihívással: a hőhullám melegében hozza létre kedvenc ebédjét - egy egész szoptató disznót és három üveg Rioja-t -. A kihívás megközelíthetőnek tűnik, De aztán az asztalon meglátja az egyik háromhetes disznót, akit Botinban szolgálnak: négy kiló állat, amely a csontok és a belek levonása után több mint kettő marad. Szemmel a fele kövér.
Ernest Hemingway maga írta le ezeket a hatalmas ebédeket a Fiesta című regényének utolsó jelenetében (1926). Ebben „alteregója”, Jake, megpróbál meghódítani egy hölgyet, Brettet, egy nyári lakomával a kedvenc helyén: "Az emeleten ebédeltünk Botinban. Ez a világ egyik legjobb étterme. Szoptattunk disznót és ittunk Rioja Altát. Brett alig evett. Óriási ebédet ettem és három üveg bort ittam.".
- їValaki megpróbált megenni egy egész szoptató disznót?
- 40 évvel ezelőtt egy nagyon-nagyon kövér német próbálta ki - válaszolja az étterem vezetője, Antonio González, akinek édesapja banketteket kínált Ernest Hemingway-nek.
- és megkapta?
- Mi megy. Ez sok étel.
- Tegyük fel, hogy kéznél lesz a Samur telefonja.
A kihívás felénél az artériáimat a sertészsír elzárta, tombolni kezdek. Hirtelen nem tűnik olyan valószínűtlennek, hogy maga Cristуbal Montoro jött az étterembe, hogy kifejezetten ellenőrizze.
A kihívás előző nap kezdődött. Miközben egy sovány salátán vacsorázom, Hemingway életrajzát turkálom. Ünnepi hírneve ellenére ez nem egy Orson Welles-szekrény volt: öngyilkossága idején (1961) nyugtalan volt, mert 1,82 magasságban éppen 200 fontot (90 kilót) tett le. Csak 10 kilót vesz el tőlem. Ésszerű.
Reggeli nélkül érkezett a Casa Botinba, miután sétált 40 ° C-on, remélve, hogy éhes lesz. Amíg várom a szoptató disznót, tálalnak nekem egy makk sonkát. Öt percig figyelmen kívül hagyom; hatodikán azt gondolom, hogy ha a versenyzők egy döntő időmérő edzés előtt felmelegednek, akkor az Iberico néhány szeletével kinyithatom a számat. Feltételezem: amint disznó vesz részt, a logika elhagy.
Amíg várunk, Antonio elmondja, hogy az étterem megjelenése a Fiesta-ban hasonló volt Euromilliók családjának. Jövedelmének fele olyan turistákból származik, akik az irodalmi légkört szeretnék felszívni. Mindenkinek megmutatja mór kemencéjét, amely megszakítás nélkül működik 1725 óta, a hely alapításakor: a Guinness-könyv szerint ez a világ legrégebbi étterme.
A szoptató disznó az asztalhoz jön. Először a bordákat szolgálják fel nekem: az állat legnemesebb részét. A mikroreggeli ma reggel lép életbe: percek alatt felfalom, akárcsak a második adag. - Ez a Hemingway nem volt olyan nehéz, mint amilyennek látszott - biztatom.
Az író, igazi szibarit, Botinban szeretett volna megtanulni főzni. De Antonio nagyapja, aki nem volt tisztában ügyfele hírnevével, feldúlt ezen a beavatkozáson, és kidobta a konyhájából: "Don Ernesto, szentelje magát könyveknek, én vigyázok a malacokra".
Manuel Santos ma a sütő vezérlésénél van. A háta mögött van egy fal, tele azzal az 50 állattal, amelyet naponta szolgálnak fel, két órán át pörkölve, vízzel, sóval és fűszerekkel. Érzem, hogy száz szeme a hátamra szegeződik, amikor megkérem, hogy biztasson a társaságomban: «Minden malac hat nagy adag. ЎNem is eszel ».
Már az állat felénél járok. Eljött az ideje, hogy elfogyasszuk Hemingway kedvenc részét: a fejét. Egy pincér megmutatja, hogyan faraghatom: a koponyát megfordítjuk, és késsel kétfelé vágjuk. Egy csapásra ki van téve a nyelv, az arcdarab, az agy és mindenekelőtt az orr: a legtökéletesebb kéreg.
Felöntöm magamnak a negyedik adagot. Kerülöm a kenyeret, adagolom a burgonyát, és kibontom a második üveg bort. Ennyi koleszterin a hasamban alig megy a fejemre. "Ne aggódjon a zsír miatt: a szoptató disznó antioxidáns" - biztat Antonio.
- Mi van: tiszta marketing, haha, szórakoztató.
Szinte tehetetlenségből eszem. A zamatos bőr gumivá válik a számban. Csalok, például arra ösztönözöm a fotóst, hogy egyél valamit: "Sajnálom, hogy éhes vagy" - mondta. Piszkos hazugság (szójáték célja).
Feltételezem a vereségemet, amikor csak egy adag maradt a bankban. A Fiesta főszereplőjéhez hasonlóan én is kimegyek az utcára, és taxiba szállok, tekerve a bort, a szoptató disznót és a forró edényt. De ott véget érnek a hasonlóságok: meghódítja leányát; én, egyszerű emésztési zavar.
Nem írok és nem kacérkodok, mint Ermest Hemingway. Most már tudom, hogy én sem úgy eszem, mint ő.