Inspiráló és emlékezetes versek összeállítása a képzelet szárnyalásához.

A "költészet" szó a latin poiesis-ből származik, ami "alkotás, csinálás vagy produkálás minőségét" jelenti. Ez egy olyan kreatív cselekedet, ahol az esztétika és a szépség a szó révén nyilvánul meg. A költészet olyan kifejező képességgel és művészi érzékenységgel járó irodalmi műfaj, amely vers, vagy olykor próza formájában jelenik meg.

vers

Ebben a cikkben megtalálja rövid versek válogatása híres és névtelen szerzők.

A legjobb rövid versek

Számtalan költő és női költő van, akik csodálatos szövegek révén művészi érzékenységük egy részét adták nekünk.

Ebben a cikkben rövid verseket talál híres latin-amerikai és spanyol szerzők, valamint néhány névtelen költő.

1. Itt (Octavio Paz)

Lépéseim ezen az utcán

Haladjon el ezen az utcán

Csak a köd az igazi.

2. Tábornokhoz (Julio Cortázar)

Piszkos kezek szőrtelen kefék

gyermekek fejjel lefelé a fogkeféktől

Övezet, ahol a patkány nemesíti magát

és számtalan zászló van, és énekeket énekelnek

És valaki bekapcsol, te kurva fiam,

egy érem a mellkasán

És ugyanúgy rothad.

3. Valahányszor rád gondolok (Névtelen)

Valahányszor rád gondolok,

a szemem sírva fakadt;

és nagyon szomorú kíváncsi vagyok,

azért, mert annyira szeretlek?

4. Szindróma (Mario Benedetti)

Még mindig szinte az összes fogam megvan

szinte az összes hajam és nagyon kevés az ősz

Szeretni tudok és visszavonni

mászni egy-egy létrán

és fuss negyven méterre a busz mögé

tehát nem szabad idősnek éreznem magam

de a komoly probléma az, hogy korábban

Nem vettem észre ezeket a részleteket.

5. Tiszta éjszakákon (Gloria Fuentes)

Tiszta éjszakákon,

Megoldom a lét magányának problémáját.

Meghívom a holdat és árnyékommal hárman vagyunk.

6. A harmónia írásmódjai (Antonio Machado)

Harmónia helyesírások

aki gyakorlatlan kezet gyakorol.

az örök zongora

amit gyerekkoromban hallgattam

álmodik. Nem tudom, minek,

valamivel, ami nem érkezett meg,

minden eltűnt.

7. Búcsú (Alejandra Pizarnik)

Öld meg a fényt egy elhagyott tűzzel.

Egy szerelmes madár felemeli dalát.

Annyi éhes lény a csendemben

és ez a kis eső, ami kísér.

8. Álmatlan (Gabriela Mistral)

Mivel királynő vagyok és koldus voltam, most

Tiszta remegésben élek, hogy otthagysz,

és óránként megkérlek, sápadtan:

Velem vagy még? Ó, ne menj el! "

Mosolyogva szeretném megtenni a meneteket

és bízva most, hogy eljött;

de még alvás közben is félek

és álmok között kérdezem: - Nem mentél el?

9. Rima LX (Gustavo Adolfo Bécquer)

Az életem pusztaság,

virág, amelyet megérintek, hull;

hogy végzetes módon

valaki gonoszt vet

hogy felvegyem.

10. Emlékszem, hogy elmentem (Nezahualcoyotl)

Hogyan menjek?

Nem hagyok-e magam mögött semmit a földön?

Hogyan kell cselekednie a szívemnek?

Hiába jövünk-e élni?,

hogy kihajt a földön?

Hagyjunk legalább virágot

Hagyjunk legalább dalokat

11. A szeme csillag (Névtelen)

A szemeid csillagok,

ajkaid, bársony,

és egy olyan szerelem, mint amit érzek,

lehetetlen elrejteni.

12. A hullámvasút (Nicanor Parra)

Fél évszázadig

Az ünnepi bolondparadicsom.

Amíg el nem jöttem

És letelepedtem a hullámvasútommal.

Menj fel, ha úgy tetszik.

Természetesen nem válaszolok, ha lemennek

Vér ürítése a szájból és az orrlyukakból.

13. Ha a tenger kerek (Névtelen)

Amikor a tenger kerek

és a nap abbahagyja a sütést,

az lesz a nap

amelyben el tudlak felejteni.

14. Amerika, nem hiába hívom a neved (Pablo Neruda)

Nem hiába hivatkozom a nevedre.

Amikor a kardot a szívemhez fogom,

amikor lelkemben tartom a szivárgást,

amikor az ablakok mellett

belém hatol egy új napod,

Abban a fényben vagyok és vagyok, amely engem produkál,

Az engem meghatározó árnyékban élek,

Alszom és ébren vagyok a lényeges hajnalodban:

édes, mint a szőlő, és szörnyű,

cukorhajtó és büntetés,

a fajtád spermájába áztatva,

vérben szívta örökségét.

15. A hat húr (Federico García Lorca)

sírásra készteti az álmokat.

A lelkek zokogása

megszökik a száján keresztül

És mint a tarantula,

nagy csillagot sző

sóhajokra vadászni,

hogy lebeg a fekete

fa tartály.

16. Kis fám (Antonio García Teijeiro)

aranyágai.

Irigy szél

Ma nincs ága

Ma nincs álma

csendes fám

kis fám.

17. Válság (Francisco Gálvez)

A hangod máskor tűnik fel,

már nincs olyan meleg hangja

a korábbiaktól, sem a bűnrészesség

mindig csak szavak

és vonzalma most diszkrét:

az üzeneteiben nincs üzenet.

18. Nem vagyok én (Juan Ramón Jiménez)

ami mellettem megy anélkül, hogy látnám,

hogy néha meglátom,

és hogy néha elfelejtem.

Aki hallgat, derűs, amikor beszélek,

aki megbocsát, édes, amikor utálom,

aki ott jár, ahol én nem vagyok,

amelyik állva marad, amikor meghalok ...

19. Kevesebb a hasad (Miguel Hernández)

Kevesebb a hasa,

minden zavaros.

Kevesebb a hasa,

Kevesebb a hasa,

Kevesebb a hasa,

por világ nélkül.

Kevesebb a hasa,

Kevesebb a hasa

tiszta és mély.

20. Hitem (Pedro Salinas)

Nem bízom a rózsában

annyiszor, hogy megtettem

engem a kezemmel.

Nem bízom a másikban

a nap és a fűszerezés lánya,

a szél menyasszonya.

Önök közül soha nem tettem,

közületek, akik soha nem alkottak,

Bízom benned, kerek

21. A költő színlelés (Fernando Pessoa)

A költő színlelő.

Tegyen úgy, mintha teljesen

hogy még úgy tesz, mintha fájdalom lenne

a fájdalmat, amit valóban érzel,

És az a fájdalom, amelyet olvastak,

olvasni az olvasóidat,

nem az a kettő, ami nála volt,

de csak az egyik nincs náluk.

És így kerül az életbe,

zavaró ok,

és megfordul, a játékvonat

amit szívnek hívnak.

22. Egy lány fülében (Federico García Lorca)

Nem akartam neked mondani semmit.

két őrült fa.

Szellőből, nevetésből és aranyból.

Nem akartam neked mondani semmit.

23. Szeretlek, te szeretsz… (Rubén Darío)

Szerető, szerető, szerető, mindig, mindennel szerető

a lény, a földdel és az éggel,

a nap fényével és a sár sötétjével:

szeretet minden tudomány iránt és minden vágy iránti szeretet.

És amikor az élet hegye

legyen kemény és hosszú, magas és tele mélységekkel,

szeresd azt a mérhetetlen mértéket, amelyre szeretet vár

És égjen a melleink összeolvadásában!

24. Mademoiselle Isabel (Blas de Otero)

Mademoiselle Isabel, szőke és francia,

feketerigóval a bőr alatt,

Nem tudom, hogy ez az egyik vagy ez, oh mademoiselle

Isabel, énekelj benne vagy ha ő abban.

Gyermekkorom hercegnője; hercegnőd

ígéret, két szegfű mellével;

Én, felszabadítom, zsírkrétával, ő. Ön. ó Isabel,

Isabel. a kerted megremeg az asztalon.

Éjjel megigazította a haját,

Elaludtam, elmélkedtem rajtuk

rózsaszín testén pedig: pillangó

rózsaszín és fehér, fátyollal fátyolos.

Örökre repült a rózsámtól

-mademoiselle Isabel- és az égemből.

25. Kések áprilisban (Pere Gimferrer)

Utálom a tizenéveseket.

Könnyű megsajnálni őket.

Van egy szegfű, amely megfagy a fogában

és hogyan néznek ránk, amikor sírnak.

De sokkal tovább megyek.

Pillantásában megkülönböztetek egy kertet.

A fény köp a csempékre

az ösztön megtört hárfája.

Hevesen sarkall engem

a magánynak ez a szenvedélye

hogy a fiatal testek elestek

majd egyetlen kötegben megég.

Így leszek én is ilyen?

(Az élet itt megáll

Egy fűzfa lángol a csendben.

Érdemes volt boldognak lenni.

26. Szerelem (Salvador Novo)

Szerető ez a félénk csend

közel hozzád, anélkül, hogy tudnád,

és emlékezz a hangodra, amikor elmész

és érezze üdvözletének melegét.

Szeretni annyit jelent, mint várni rád

mintha a naplementében lennél részese,

sem előtte, sem utána, így egyedül vagyunk