Száz év telt el a Metamorphosis, Franz Kafka híres meséje (Prága, Osztrák-Magyar Birodalom, 1883 - Kierling, Ausztria, 1924) megjelenése óta. Homerhoz hasonlóan Kafka már nem csupán szerző. Homéroszról nagyon keveset tudunk. Másrészt igazi meglepetés lenne új információkat felfedezni Kafka életrajzáról, mivel számtalan életrajzíró gondosan rekonstruálta életét. Azonban mindig van egy laza szál. A Kafka rejtély, amely dacol a legszigorúbb hermeneutikai gyakorlattal. Minden műve kulcs, de néha nem találjuk az ajtót. Ez a zavartság sokáig fennmaradhat, és soha nem is halhat el teljesen. A Metamorphosis esetében még mindig azon tűnődünk, hogy mit jelent Gregorio Samsa szerencsétlen átalakulása. Tudjuk, hogy egy reggel "nyugtalan alvás után" szörnyű rovarrá vált. Ez a kirekesztés, a megvetés és a halál felé vezető út kezdete lesz. Milyen üzenetet akart átadni nekünk Kafka? Szándékosan hagyott számunkra többféle értelmezésre fogékony művet? Gondoltad volna arra is, hogy jelentése az életkorral megváltozik, mint halhatatlan és mindenütt jelenlévő szimbólum? Valószínűleg nem.

metamorfózis

Először Gregorio Samsa kalandjai értelmezhetők saját hibás kiigazításának metaforikus beszámolójaként. Kafka rosszul látta magát. A családi, szociális, érzelmi és munkahelyi környezetben. Az Atyához írt, posztumusz megjelent levelében alacsonyabbrendűség érzését fejezi ki egy tekintélyelvű, határozott és megvető atyával szemben. Kafka elnézést kér, hogy nem lett az a személy, akire apja vágyott. Amikor a fürdőben átöltözik, soványsága ellentétben áll apja széles vállával. Mellette csak egy ijedt csontváz, amely remeg, amikor érintkezik a vízzel. Megalázottnak és csökkentnek érzi magát, fájdalmas impotenciával él, mint a többi férfi. Csábító lenne azt gondolni, hogy az írónak nincs társadalmi élete, de tudjuk, hogy már az egyetemen részt vett irodalmi és kulturális tevékenységekben. 1908 és 1922 között egy biztosító társaságnál dolgozott, feladatait gondosan ellátta. Max Broddal folytatott barátsága lehetővé tette, hogy irodalmi esteken vegyen részt és némi elismerést szerezzen, bár a hírnév csak halála után kezdődik.

A nők nem álltak mellette. Ismerjük Felice Bauer, Julie Wohryzek, Milena Jesenskà és Dora Diamant szerelmi kapcsolatait. Azonban egyikük sem járt rendesen. Bár házas volt, Milena többször is javasolt egy randevút egy szállodában a kapcsolat tökéletesítése érdekében, de az író elutasította a javaslatot, és azt válaszolta, hogy a kétoldalas levelet részesíti előnyben a két órás szenvedély helyett. Nem volt tehetetlen, de nem szerette a fizikai érintkezést, a zajt, a zsírt, a húst, a mezítelenséget. A vegetáriánus étrendet és a természetgyógyászatot szorgalmazta. A metamorfózis talán egy metafora arról, hogy képtelen megfelelni mások elvárásainak, nem pedig a nem létező adaptáció gyümölcse. Az írás a végső felébresztés a különbségre. Mások mindig valami furcsának, idegennek és bizonyos mértékben visszataszítónak fogják tekinteni. Kafka önértékelése rendkívül alacsony volt. Figyelte önmagát, és csak ügyetlenséget, bizonytalanságot és kudarcot vett észre. Összehasonlították "haszontalan faggyal és hóval borított oszloppal, ferdén a földbe szorítva, mélyen zavart mezőn, egy nagy síkság szélén, borongós téli éjszakán".

Egyesek ezt a magyarázatot elégtelennek tartják. Csak egy pszichopatológiai nézetet fejez ki, amely freudi jellegű, amely egy vágtató neurózis felé mutat, amelyet valószínűleg az elfojtott szexualitás okoz. A metamorfózis sokkal ambiciózusabb metafora az emberi lény igazodásáról, amelyet kizsákmányolás és nehézségek létére ítélnek. Kafka ateista és rokonszenves volt a szocializmus iránt, de túlzás lenne marxista ideológiát tulajdonítani neki. Egyszerűen, titokban felforgató hang, amely megkérdőjelezi a kialakult rendet, aláhúzza az egyén állammal szembeni védhetetlenségét. Kifogásolható, hogy az állam nem szerepel a történetben, de ezekben az években a patriarchális család a politikai hatalom egyik legkegyetlenebb csápja, mivel jogi és érzelmi kényszert gyakorol. Gyermeknek lenni nem azt jelenti, hogy szeressék, hanem inkább elfogadja a szülői tekintélyt, amely etikai és vallási szempontból megkérdőjelezhetetlen. A katolikusok, a protestánsok és a zsidók Izsák példájára hivatkoznak, aki elfogadta az irtózást, amikor Jahve Ábrahámtól a behódolás legfőbb gesztusát követelte. A "Tiszteld a szüleidet" nem erkölcsi parancs, hanem törvényi előírások.

Kafka matricák, Robert Crumb (A kupola)

A La metamorfosis politikai értelmezése bonyolultabbá válik a soa fényében, amely véget vetett Ottla Kafka és Milena Jesenskà életének. Az író nővére fulladásban halt meg Auschwitz II-Birkenau egyik gázkamrájában 1943. október 7-én. A ravensbrücki koncentrációs táborban internálva Milenát - aki nem volt zsidó - megmentették a Zyklon B.-vel történt hírhedt kivégzésektől, de meghalt majdnem egy évvel később a vesefertőzés. Gregory Samsa ugyanazokat a nehézségeket szenvedi el, mint az európai zsidókat: szegregált, bezárt és végső soron megsemmisített. "Bogárnak" hívják. Ez a kifejezés, amelyet a nácik a zsidókra utalnak. A másik dehumanizálása szükséges lépés megsemmisítésük igazolásához. Minden népirtásban az áldozatokat hasonlítják össze patkányokkal, tetvekkel, csótányokkal és más hasonló kártevőkkel. Samsa abbahagyja az evést, miután meghallgatta, ahogy a családja vitatkozik arról, hogyan szabaduljon meg tőle. Éhezett és kiszáradt teste a haláltáborok túlélőinek borzalmas képeire számít. Ha alaposan belegondolsz, Samsa perspektívája hasonlít egy deportált töredékes beszámolójához, aki a szarvasmarha kamionból a gázkamrába halad.

Végül: A metamorfózis példaként olvasható az ember és Isten kapcsolatáról. Isten nem Atya és nem Felszabadító, hanem taszító zsarnok, aki a végtelen bűntudat terhét rója az emberekre. Samsa egy új Prometheus, aki fellázad az isteni elnyomás ellen. Gesztusa szabadságba és életbe kerül. Kafka a filozófus, Martin Buber, a haszidizmus és a jiddis színház iránt érdeklődött, de racionalizmusa megakadályozta, hogy a hit csapdáinak engedjen.

A La metamorfosis első spanyol fordítását továbbra is rejtély borítja. 1938-ban megjelent Jorge Luis Borges változata. Sokáig azt hitték, hogy ez az első fordítás, de most tudjuk, hogy 1925-ben egy korábbi verzió jelent meg a Revista de Occidente-ben (18–19. sz.). Névtelen, ma úgy gondolják, hogy a szerzője az volt Margaret Nelken, Szocialista helyettes a második köztársaság idején, figyelemre méltó feminista és a német zsidók leszármazottja. Későbbi tanulmányok azt sugallják, hogy a szöveget nem közvetlenül németről fordította, hanem a francia fordításra támaszkodott, ami megmagyarázza, miért a metamorfózis és nem az átalakítás címét választotta. A francia fordító Ovidiusra kacsintott, figyelmen kívül hagyva Kafka valódi célját, aki ki akarta emelni a karakter belső és külső változását. Borges később pontosította: „Nem én vagyok a fordítás szerzője. […] Amit fordítottam, azokat a többi Kafka-történetet, amelyeket ugyanabban a kötetben közölt a Losada kiadó ".

Jelenleg az olvasó kiváló fordításokat készít a perui Juan José del Solar (Gredos, 2011) és Guillermo Lorenzo (Funambulista, 2005) fordításaiból. Személy szerint azt tanácsolom, hogy ezeket a verziókat egészítse ki Kafka, Robert Crumb és David Zane Mairowitz képregénye (Ediciones La Cúpula, 2010). Crumbnak, az underground képregények egyik alkotójának sikerült megörökítenie egy ember belső világát, amelyet tehetetlenség, gyötrelem és halk vágyakozás vesz körül.. - Van remény - vallotta be egyszer Max Brodnak -, de nem nekünk. Kafka azt hitte, hogy Isten gonosz demiurg, a világ pedig az ő eredeti bűne. A haldoklás az egyetlen kiút ebből a rémálomból. "Soha nem fogunk együtt élni, és nem is osztozunk testenként, ugyanazon házban, és nem is fogunk ugyanannál az asztalnál ülni, soha, nem is ugyanabban a városban" - írta Kafka Milenának. hogy együtt éljünk, legalább boldogan fekszünk le egymás mellett meghalni ".