Filozófia, történelem, irodalom és politika

2010. február 27., szombat

Hatéves ciklus és újraválasztás

könyvek

2010. február 26., péntek

Örökké Putyin?

2010. február 24., szerda

Marx antimarxizmusa

2010. február 23., kedd

A jelentés elfér egy blogban?

2010. február 20., szombat

Office of sötétség

2010. február 19., péntek

Az új angol

2010. február 17., szerda

A régi regény és az új történet

2010. február 14., vasárnap

Levelek Sztálinnak


A következő levélben fordulok a Szovjetunió kormányához: Attól a pillanattól kezdve, hogy minden irodalmi művemet betiltottak, sok ember hangja elkezdett felemelkedni, akik íróként ismernek, hogy egy tanácsot adjon nekem: írjon egy kommunista munka "(idézőjelbe tettem az idézetet).

Nem követtem ezt a tanácsot. Nem valószínű, hogy képes lenne kedvező színben megjelenni a Szovjetunió kormánya előtt egy őszintétlenségi levél megírásával, amelyet piszkos és istentelen politikai extravaganciának, egyébként naivnak mutatnának be. Ami a kommunista színmű megírását illeti, nem is próbálkozom; mivel biztosan tudom, hogy nem fogok tudni ilyen írást írni.

Érett bennem az a vágy, hogy véget vessek irodalmi megpróbáltatásainak, kötelességemnek érzem, hogy a Szovjetunió kormányához igaz levelet küldjek.

Újságfüzeteimet áttekintve az irodalomban eltöltött tíz év alatt háromszáz kritikát számláltam rólam a Szovjetunió sajtójában. Ezek közül három dicsérő, kétszázkilencvennyolc ellenséges és sértő volt.

Az utóbbi kétszázkilencvennyolc olyan, mint a tükör tükre, az írói életemet.

Aleksei Turbínt, játékom hőse, a Los Días de los Turbín, a sajtóban megjelent egyes versekben SON DE PUTA-nak hívták; és a munka íróját úgy jellemezték, hogy "egy RÉGI KUTYA CHOCHEZ sújtotta": engem irodalom söpörőként írtak le, aki elfoglaltan szedte le az asztalról a maradékot, miután egy tucat vendég feldobta.

Ők a következőket is írták: "Az a MISHKA, Bulgakov IS BocsÁNT A KIFEJEZÉSRE, ÍRÓ, aki a NAUSE RÖGZÜLETES SZENGEDÉLYÉBEN turkál. Kíváncsi vagyok, hogy vagy ennyire SÁRTALAN. Kényes ember vagyok, de ha elkapom HOGYAM A HALAT Olyan emberek számára, mint mi, a turbinákra ugyanolyan szükség van, mint valakinek, aki kutyát tart. Összefutottunk egy baromfi fiával, megálltunk a turbinával, akinek nem kívánok, vagy sikert, sem sikert. "(La Vida del Arte, 44. sz., 1927. év).

Azt is elmondták, hogy Bulgakov arra ítéltetett, aki mindig is volt, egy NEOBURGUS SZÁLLÍTÓ, aki mérgezett, de erőtlen köpéseket köpött a munkásosztályra és annak kommunista eszméire (Komsomolskaia Pravda, 1926. 10. 10).

Arra is rámutattak, hogy tetszett "az a kutyus légkör, amelyet egy bizonyos vörös hajú, egy barát felesége árasztott" (A. Lunacharski, Izvestia, 1926. október 8.). És hogy a Turbín napjai munkám bűzlött (az Agit-prop 1927. májusi találkozójának stenogramja), stb., Stb.

Sietek tisztázni, hogy semmiképpen sem hoztam ezeket a példákat, hogy panaszkodjak a kritikára vagy bármilyen vitába keveredjek. A célom sokkal komolyabb.

Dokumentumokkal kézben tudom bizonyítani, hogy az irodalmi munka során a szovjet sajtó és vele együtt a repertoár ellenőrzéséért felelős intézmények egyöntetűen és rendkívüli haraggal együtt dedikáltak hogy Mihail Bulgakov művei nem létezhetnek a Szovjetunióban.

És ki kell jelentenem, hogy a szovjet sajtónak teljesen igaza van.

Az összes szovjet kritikus kivétel nélkül ezt a művet "közepesnek, kicsinyesnek, kampó nélkül" tartotta, és kijelentette, hogy "a forradalom elleni rágalmazás".

Az egyhangúság teljes volt, de hirtelen elképesztő, azonnali és váratlan módon megtört.

A Repertory Bulletin (1928. évfolyam) 12. számában megjelent P. Novitski recenziója, ahol azt mondták, hogy A lila sziget "érdekes és ötletes paródia", amelyben "egy nagy inkvizítor baljós árnyéka emelkedik, amely elpusztítja". művészi alkotás, műveli a DRAMATIKÁT, a SZOLGÁLTATÁSOT, AZ ELFOGAD TÉMÁKAT és megsemmisíti a színész és az író személyiségét "; hogy "A Bíbor-sziget témája az a baljós, komor erő, amely ILOTTUSOKAT, HATALMASOKAT ÉS PANEGIRISZTUSOKAT szül.".

Azt mondták, hogy "ha létezik ilyen baljós erő, akkor ennek a dramatizátornak a jelzését és korróziós tanúsítását, amelyet a burgeoiek kiemeltek, teljes mértékben igazolták".

Az ember kíváncsi: hol van az igazság? Mi végre a lila sziget? "Egy átlagos, közepes alkotás" vagy "ötletes röpirat"?

KÉRJEM A TANÁCSKORMÁNYZATOT, HOGY SÜRGŐSEN Engedélyezze, hogy távozzam a Szovjetunióból a feleségem társaságában LIUBOV EVGUÉNIEVNA BULGÁKOVA.

Felszólítom a szovjet hatóságok humanitárius jellegét, és arra kérem őket, hogy nagylelkűen lépjenek fel velem, olyan íróval, aki semmilyen haszonnal nem járhat szülőföldjére, és adjon szabadságot nekem.

Ha az imént írtak nem meggyőzőek, és elítélem, hogy örökre csendben maradjak a Szovjetunióban, akkor arra kérem a szovjet kormányt, hogy adjon nekem munkát a saját szakterületem szerint, és bízzon meg színházi posztot mint címzetes színigazgató.

Pontosan KATEGÓRIAI MEGRENDELÉST kérek, UTOLSÓ HELYEKÉNT KÉRJEM, mivel minden kísérletem arra, hogy munkát találjak azon az egyetlen területen, ahol hasznos lehetek a Szovjetunió számára, vagyis rendkívül képzett szakemberként, teljes fiaskót eredményezett. A nevem annyira kellemetlen lett, hogy az általam tett álláskéréseket SPANK-nal (.

Színészként és speciális filmrendezőként abszolút őszinteséggel, a szabotázs árnyéka nélkül ajánlom magam a Szovjetuniónak.

Kérem, hogy nevezzenek ki az első Művészeti Színház igazgatói asszisztensévé (.).