Hírek mentve a profilodba

órái

Sok éven át, főleg azóta, hogy Madridba jöttem, nem tudtam megszabadulni attól a könyvtől, amely kötelező olvasmányként szolgált az osztályban, mielőtt felvételi vizsgát tettem az Oviedói Colegio de La Milagrosa intézetbe. És kerestem a régi antik könyvesboltokban, és valahányszor évente megrendezték az Antik Könyvvásárt, folyamatosan kioszkonként kértem a kioszt. Sok könyvkereskedő tudott róla, de úgy tűnt, senki sem látta régóta. Azt hiszem, eltökéltségem a megszállottsággal határos volt.

A "Spanyolország könyve", és nem tudom, miért, mélyen belém hatolt, amikor nyolc-kilenc éves voltam. Két anyátlan szomorú történet, akik az első világháború után kőműves apjukkal Franciaországba mentek, konkrétan Gronacba, apjuk későbbi halálába, amikor a fiúk 14 évesek voltak (Antonio) és 10 évesek (Gonzalo) apja barátjának, egy pasajesi halásznak, Francisco Aranának a megjelenése provokálja az elhatározást, hogy visszatérjen a két testvér Spanyolországba, és itt egy egész pozitív és ragyogó kaland kezdődik, amely magában foglalja az egyik legjobb történelemórát, karaktert, hagyományt, ipar, kereskedelemÉ

Nos, megpróbáltatásomnak vége szakadt, amikor a Marist Brothers Edelvives kiadó majdnem a 20. század végén újra kiadta ezt a könyvet (eredeti kiadása, szintén Marist, FTD-ből származott és 1928-ból származott), és otthon adták nekem születésnap alkalmából.

Ki kell emelni a kis különbséget az 1951/2-es évekről olvasottak között, mivel a mai kezemben lévő eredeti fax 1928-ból származik, amelyet a Primo de Rivera diktatúra időszakában tettek közzé, némi logikával. utalások az akkori eseményekre, például az I. világháborúra vagy XIII. Alfonso és felesége, Victoria Eugenia uralkodására.

Tehát az, amit a Colegio de la Milagrosában olvastam, 1938-ban kissé átalakult, és Francóról és a polgárháborúról beszélt. Arra is emlékszem, hogy a borítók vörösesek voltak, feltűnőbbek, mint a 28-as faxszáma, és hogy színes rajz volt rajta a két testvérről. De ez egy egyszerű érdekesség, amely nem módosítja a szöveg többi részét. Mivel a könyvet most bármelyik könyvesboltban megvásárolhatja, nem fogom elmondani, hogyan utaznak Spanyolország-szerte, és hogyan tudják meglátogatni és néha részt venni minden látogatott hely tényeiben és szokásaiban.

Csak annyit jelent, hogy amikor megérkeznek Asztúriába, a könyv szerint Allande írta, ismerik és beszélnek a pomaradáról, az almaborról, Covadongáról és bazilikájáról, Don Pelayóról, Oviedo székesegyházáról, az esfoyazáról, Jovellanosról stb. és van egy általános mondat, amelyet nekünk szentelnek: "A hegyeid vidámak, a néped pedig olyan szeretetteljes!".

Annak ellenére, hogy megszereztem az 1928-as faxot, úgy gondolom, hogy egyszer az a 1938-as másik kiadás a kezembe kerülhet, vagyis az igazi, amelyet második és harmadik osztályomban "kötelezően" olvastam, és hogy ma, teljes nyáron és egy csodálatos "nyári holddal", koromhoz képest, sokkal őszibb, mint a nyolc-kilenc évnél, örömmel emlékezem sok-sok szeretettel.