"Úgy döntöttem, hogy nem gyártok többet. Amit itt lát, az az utolsó dolog, amit el kell adnom, és ügyeletes ügyfeleket fogadok, amikor valami konkrét ügyért hívnak. De felmondtam a céget, monotributista lettem, mert ha volt valami az életemben, akkor mindig mindent legálisan csináltam. Amikor nálunk volt a kisharc, nagyon megvédtem a munkásokat, a túlórában érkező ruhakészítőket, az iroda embereit. Mindig azt mondtam a volt férjemnek: "Növelnöd kell őket". És azt válaszolta nekem: "Te vagy Evita", nevetések között számolt.
Nemrégiben Elsa Serrano (70) azt mondta, hogy "elég". Ő, aki Argentína leghíresebb személyiségeit öltöztette Mirtha Legrand nak nek Susana gimenez, nak,-nek Amalia Lacroze a Fortabatból nak nek Norma Aleandro). Ugyanaz, aki két first lady hivatalos ruhakészítőjeként bejárta a világot, Maria Lorenza Barreneche, felesége Raúl Alfonsín, Y Zulemita Menem. A nő, aki alkotásaival, esztétikai koncepciót rajzolt arra, amit a kollektív képzelet úgy emlékszik, mint Argentínában a 90-es éveket. Annak, akinek lenyűgöző kislánya volt, ahol híres ügyfeleit fogadta és a 2001-es válság idején csődbe ment.
A fényesség és a nagy expozíció pillanataitól eltekintve azt mondta, hogy "elég". Aztán a neve, amely mindig egy gyűjteményhez kapcsolódott, kilencedik csillogással és éjszakával, szabókkal vagy esküvői ruhákkal, ismét ez volt: több mint négy évtizedes munkával rendelkező nő kiléte.
Mosolyogva és nagyon elegánsan fogadta Elsa Serrano Infobae műtermében Palermo Chicóban, egy helyet, amelyet hamarosan bérbe kíván venni, hogy új távlatokba nézhessen.
"43 éve vagyok ebben. Először ott volt Gino (Bogani). 75-ben kezdtem, és (Roberto) Giordano 73-ban. Ez egy olyan időszak volt, amikor nem voltunk olyan sokan ebben a világban. Természetesen voltak butikok, de nem voltunk sokan. Most sokan vannak, olyan sokan vannak, hogy még én sem ismerem őket "- mondta a tervező, aki 9 éves korában egész családjával Olaszországba jött Argentínába.
"Calabriából származom. A városházán nagyon szeretnek, csak a múlt héten hívtak, mert díjat adtak nekem. Mindig azt mondják, hogy "a világ két legfontosabbja Gianni Versace és Elsa Serrano". Nem ugyanabból a városból származunk, hanem Calabriaból származunk "- pontosította.
-Hajóval érkeztél Argentínába a családoddal?
-Logikus, 21 nap hajóval! Nagy család vagyunk, 11 gyermekkel. Egyikük ott maradt, a másik tíz pedig idejött. Apám gazda volt. Tehát egy nagyon szép házba jöttünk lakni itt, Buenos Aires-ben. Apám, aki már itt volt, megvette. Maure utcán, az egyik ólomüveg ház, egymás mögötti szobákkal, nagyon nagyon szép. Jártam az állami iskolába, a 9. Líceumba. Naponta körülbelül tíz háztömbnyire jártam.
-És mi történik, ha az iskola véget ér?
-A fogászatot akartam követni, semmi közöm semmihez. De nem nekem szólt. Tehát feleségül veszem, 19 évesen, és van egy isteni lányom. Mindig is szerettem a divatot, és mivel az első férjem sokat utazott, hogy ne unatkozzak, vettünk egy helyet Belgranóban, és kinyitottam az első butikomat. Minden behozott ruhát elhoztunk. Tíz év házasság után különváltam és megismerkedtem Serranóval, egy textilipari céggel, amely ruhát adott nekem. 75-ben házasodtunk össze. Amikor visszatértünk a nászútról, azt mondtam neki: "Nem engednél el menni a műhelybe, hogy megnézzem, hogyan csinálják?" És mentem. Nekem akkoriban hihetetlenül aranyos textilje volt, pöttyös. Tehát egy ruha készítésére használtam fel. Abban az időben sokat eladott bent, és hívta az eladókat, hogy lássák. És az árusok azt mondták, hogy "nem, Mrs. Serrano, ez egy szobalány ruha". Használták ezt a szörnyű szót. De ugyanúgy vesszük. A cikk neve 1015 volt. Minden eladó szállította, és nagy sikert aratott! Fehér nyaka volt, piros kaméliával. Azt hiszem, hogy örömmel még mindig megvan az a szemem.
A textilipari vállalkozó és a tervező szövetsége megtérült. Az esemény olyan volt, hogy az évek során egy kis helyről mentek el, hogy hatalmas helyet kapjanak a Buenos Aires-i Barrio Norte-ban, a Mansilla utcában.
"Elköltöztünk egy helyre a Salguero utcán, amíg el nem értünk a Mansilla szörnyetegig. Jelkép volt, egyedi. A Nemzeti Bank ledobta! De nem számít, nem szeretek csúnya dolgokra emlékezni. Húsz-pár évig voltunk ott "- emlékezett vissza izgatottan, miközben könnyek hullottak a szeméből.
A nyolcvanas évek Elsa Serrano nagy birodalmának kezdetei voltak, aki amellett, hogy argentin nőknek készült készruhákat tervezett, terjeszkedni kezdett. Olyannyira, hogy nemzetközi sztárokat kellett öltöznie, akik áthaladtak Buenos Airesen.
"NAK NEK Joan összeesik Régebben csináltam neki szabósokat, használtam az overálomat is, amelyek ma majmoknak hívják őket. Öltöztem is Gina lollobrigida, Sophia Loren, Catherine Deneuve, Maya Plisetskaya ", befejezve.
Röviddel ezután a ruhakészítőt nagyon különleges szerepre hívták fel: öltöztesse fel Raúl Alfonsín feleségét és a különféle kormánytisztviselők feleségeit.
"Amikor őt választották, Olaszországban voltam. A nővérem felhívott és azt mondta:" Elsa, vissza kell menned. "Mondom neki:" Nem, most Londonba megyünk. Miért? "." Mert Mrs. Alfonsín jön Borrásból, Trócoliból, mind '". És azt mondom: kik ők? Soha nem érdekeltek ilyen dolgok. Ott azt mondja nekem: "Az új elnök asszonya!" Aztán a férjem hallgat, és azt mondja: "Holnap elővesszük a jegyeket, és visszatérünk". Így öltöztettem fel az Alfonsín egész családját és a többi nőt, nagyon szeretem őket "- emlékezett vissza.
A demokráciába való visszatérés utáni első évek robbanást eredményezett az alkotó életében. Többek között azt a ruhát tervezte Norma Aleandro az Oscar-gálán használták, amikor megnyerte a La historia oficial argentin filmet.
"Telefonon tettem! Egyszerűségével azt mondta nekem:" Tana, ők jelöltek engem. Csinálj, amit csak akarsz, Tana ". És elküldtem neki a férjével, mert kint filmezett. Ez a híres dekoltázs az idő sok beszélgetést adott. Egész életemben csinálom: kössön egy gumit a lábához, hogy a nyakkivágás ilyen legyen, egy kis trükk, amelyet sokan nem ismernek "- tette hozzá.
Később két nagyon emlékezetes esküvő érkezik: 1988-ban a Susana gimenez val vel Huberto Roviralta és egy évvel később az Claudia Villafañe Y Diego Maradona.
"Tizenkét évig öltöztem Susanát a televízióért és az életéért. És az anyámat és a lányomat is. Számomra Roviralta férfi volt. Sokat jártam a csatornán. Egy nap azt mondta nekem: Ez lesz a november 20-a, Európába kellett mennem, hogy találjak néhány szövetet néhány arab számára. Megcsináltam neki a ruhát, később jött, és megpróbálta felhelyezni a zárót. Az alsószoknya francia csipkéből készült.öltözött, azt hiszem, az ország lemásolta ", - mutatott büszkén a nő.
-Milyen felhívás volt, hogy dolgozzanak Maradona és Claudia esküvői ruháin?
-Egy nap (Guillermo) Coppola meglátogatott és elmondta, hogy összeházasodnak. Aztán Claudia felhív engem, és azt mondja: - Elsa, Valentino jött hozzám, mindenki. Megtudták és szeretnék. De Diego azt akarja, hogy csináljuk veled. Azt mondtam: - Claudia, adok néhány tanácsot. Mondd meg Diegónak, hogy nagyon csúnya az éjszaka közepén változtatni. Egy ponton azt hitték, hogy egy ruhámat fogom viselni, majd egy olasz ruhát. Nem szeretem azokat a dolgokat, amelyek gazdagok, hanem valami egyszerűt. 10 perc múlva Diego felhív! Azt mondja nekem: "Amit mondasz".
Elsa Serrano végül felöltöztette a két családot. "Szóval elmentem Nápolyba, elvégeztem a méréseiket. Mivel nem csak Claudia ruhái voltak, akkor férfiruháink voltak. Ruhákat készítettünk Diegónak, a keresztszülőknek, az anyának, a nővéreknek, az anyósnak, mindenkinek. Diego őrült, de isteni, isteni ember "- mondta.
A 90-es évek Elsa Serrano-t találnák a csúcson. Ezért amikor összehívták mellé dolgozni Zulemita Menem, aki szülei különválása óta first lady volt, azonnal elfogadta a kihívást.
"Ott Zulema és az elnök azt mondja nekem:" Kérem, el kell kísérnie, Zulemita nagyon fiatal. "És így látták a változást, jopója volt, más stílusa. Azt hiszem, mindenki azt gondolta, hogy mindaz, amit rajtam viseltek az utak során, sikeres volt. Az összes palotában jártunk. Amikor elmondanak nekem valamit az áldozatról, azt mondom, hogy sokat nyertem a kultúrában. Soha nem gondoltam volna arról, hogy a Kremlben alhatok "- mondta.
-Aludtál a Kremlben? Hogy is volt?
-Igen, négy éjszaka aludtunk a Kremlben. Mert sok király vagy elnök meghívott. Palotákban aludtunk. Oslóban, Spanyolországban. Kulturális szempontból csodálatos volt. Japánban is a császárok helyén éltünk. Millió fotót készítettem ott, és egyik sem jött ki! (nevet).
-A fényképezőgép megbukott?
-Kockafejû. Szerintem lenne szűrőjük vagy valamilyen rendszerük, hogy ne jöjjenek ki. Csodálatos császárok, olyan egyszerűek. Mindig szerettem a honoráriumot és mindezeket a dolgokat, ezért a ruháim néha mind fegyveresek.
-Rosszul zárultak a dolgok Zulemitával? Harcoltak-e a pénz miatt?
-Nem, nem, szerelmem. Az a személy, akinek meg kellett fizetnie az ünnepi kiadásokat, soha nem fizette meg őket. De nem voltak sem Menemek, sem Zulemiták, semmi dolguk nem volt. Miniszter volt. És a könyvelő jött-ment.
-Nem is személyesen határolódtak el e kérdésben?
-Kockafejû. Azt hiszem, csak egyszer kellett elmennem tisztázni valamit, csak vele. Mindketten láttuk, hogy hazugság az, amit az újságok mondtak, nem egészen emlékszem, mi volt az. Ezenkívül minden elmondott, négy évvel később felhívott, hogy elkészítsem az esküvői ruháját. És most Zulemita két-három hete felhívott. Azt mondja nekem: "Ó, Elsi, szükségem van egy szatén alsószoknyára, de a tiédre, nem azokra, amelyek leesnek és egyszerű alsószoknyák." Mondtam neki: "Zulemita, nincs fekete olasz szaténom, és nem csinálok semmit, mert csak egy ruhakészítőm van, aki akkor jön, amikor szükségem van rá valami konkrét dologra".
A pompa és a világutazás ideje 2001-ben ért véget, amikor Elsa Serrano cége csődbe ment. Nem sokkal azután, az az asszony, akit az akkori média "hatalmi ruhakészítőnek" nevezett, elvált második férjétől.
"Gazdaságosan nekem minden szörnyű volt, ami történt, de ennyi. Elrendelték a Banco Nación kölcsönének fizetését az alkalmazottak, a szociális díjak kifizetésére, ami sok pénz volt, 1-től 1-ig volt. Kölcsönt kértem, adtak nekem, de jelzálogot tettek nekem Zulemita tudta nélkül, sem Menem, sem bármi más. És akkor, amikor jött az ország, nem tudott felkelni. 2001-ben elrendelték a csődöt "- magyarázta.
-Kiszámolta, mennyi pénzt vesztett el?
-Sokat, sokat (hosszú a csend). Mansilla vagyona hatalmas volt. Volt egy felsőfokú képzésem, az Elsa Serrano Intézet. Kétféle nyelven tanítottunk haute couture-t: olaszul és angolul. Minden Mansillában működött. Mansilla szörnyeteg volt, hogy milyen aranyos és hihetetlen. Szürke szoba, rózsaszín szoba, műhely, iroda, vágószoba 30 méteres asztallal. De itt mindent elpusztítanak. Mert azt mondom, hogy nem adták volna meg nekem, de megtehették volna a divat állapotáért, állandó kiállításokkal, akárcsak az Usina del Arte. Vigyázhatna az örökségre, de itt tényleg mindent elpusztítanak, kár.
Ma három lányával és hat unokájával Elsa Serrano azt mondja, hogy minden szenvedése ellenére szereti Argentínát.
-Tetszik neked Mauricio Macri mint elnök?
-Sokat ismerem Macrit, sok buliban jártunk együtt. Különösen akkor, amikor (Isabel) Menditeguy-val voltam a 90-es években. És Franco is. Most mind azt mondják nekem: "Miért nem küldesz neki táviratot?" És én nem. Ismerem (Juliana) Awadát is, eljött a műhelyembe, kicsi volt, 14 éves lenne. Az awadák finom család, mindet ismerem.
-Felöltenéd az első hölgyet?
-Igen, imádnám. De talán más pillantása van, és talán vannak emberei, akik mindig felöltöztették. Talán nem tudom, mit kérjek.
-Szeretne elképzelni egy tervet neki?
-Igen! És remélem, hogy ismét nyernek. Nem szavazok, de reményeim szerint ismét nyernek. De nem tudom. Valóban nagyon nehéz időket élünk át. Soha nem láttam ennyi embert aludni az utcán. Én sem láttam ennyi leállást.
-Hiányzik valami a '90 -es évekből? Hogyan látja őket ma?
-Nem semmi. Ezek az évek nagyon elvették a lányaim tapasztalatait. Sokat dolgoztam, maradtam bármelyik óráig, vagy alvás vagy utazás nélkül. Most belegondolva azt mondom: "Hány dolgot hiányoltam a lányaimról vagy az első unokámról". Aztán rendezem. Rákos vagyok, ezért mindent pozitívnak látok.
-Megállíthatatlannak tűnik, nem tervezel időt szánni rá?
-Tavaly, november 13-án alacsony volt a káliumszintem. Két napig kórházba kerültem. Anélkül, hogy bármit megtennék, nem lehetek, meghalnék. Nagy nő vagyok már. De ma már nem olyan, mint korábban. 70 évesen már új dolgokat tervezek, hamarosan megtudja. Manapság nagyon nehéz sok hálóinget vagy szabót eladni, a nők sokkal sportosabbak. És ez történik a világon. Most azt hiszem, azért vagyok itt, hogy mást tegyek, hogy átadjam magamat Argentínának egy másik helyről.