Az "Unorthodox" című minisorozat egy olyan világot ábrázol, amelyben a jiddis, más néven jiddis, nem a múlt maradványa vagy tudományos tanulmány tárgya, hanem az az alapanyag, amelyre egy közösség élete épül. Ez a feljegyzés az európai zsidók választékos nyelvének rövid történetét kínálja, amelyet sokan kihaltnak tartanak, és beszél a jelenről is, amelyben hangja gyanútlanul tovább rezeg

Néhány nap múlva a minisorozat Unortodox a karantén egyik slágerévé vált: a média és a hálózatok tele voltak ezzel kapcsolatos megjegyzésekkel, néhány hang hangoztatta az ortodox közösségek elnyomó jellegét és ünnepelte a Esty shapiro (a főszereplő karakter Shira haas), míg mások helyettük csodálkozásukat, sőt bizonyos gyanújukat fejezik ki amiatt, hogy az új Netflix-produkció kritikusan képviseli a világ világát. hasidim. Az egyik fő erénye Unortodox csak annyit: megmutatja, mennyire keveset tudnak a nem zsidók zsidó életéről, és mennyire keveset a világi emberek ortodox életéről. De emellett a minisorozat elért valamit, ami a közelmúltig lehetetlennek tűnt: kíváncsiságot ébresztett a jiddis iránt, egy olyan nyelv iránt, amelyet tegnapig sokan holtnak tartottak, és amelyet mások még a hébertől sem különböztettek meg. Mit Unortodox, mindkét ötlet messze van a valóságtól.

halt

A jiddis története az askenázi zsidó közösségek története, azoké, amelyek Közép-Európában telepedtek le azokban az évszázadokban, amelyek a zsidók Izrael földjéről való menekülését követték, és amelyek a késő középkorban fokozatosan haladtak Kelet felé Európa felé. Ezekben a közösségekben az élet kétnyelvű volt. A héber a presztízs és a szellemi felsőbbrendűség helyét foglalta el: az ókori izraeliták és a szent szövegek nyelve volt, és a zsidók ebben a nyelvben folytattak szent tevékenységet. azonban, a mindennapi élet és a profán írás nyelve germán nyelv volt, amelyet a zsidók az európai élet évszázadai során átvettek; szókincsében igencsak közel álló nyelv a modern némethez, de eltérő felépítésű, és számtalan, héberből és más szóból megőrzött szó került átvételre a kelet-Európában domináló szláv nyelvekből, mint például a lengyel és az orosz. Ez az eklektikus és dinamikus nyelv, amely e különféle elemek összeolvadásából és kombinációjából jött létre, jiddis.

Az évek során a jiddis nyelvű kultúra erősödni kezdett, különösen a héber nyomda kelet-európai bevezetése után a 16. században. A jiddis esszéket, mesekönyveket és történelmi értekezéseket héber betűkkel kezdték kinyomtatni az egész askenázi kultúra övezetében Hollandia és Ukrajna között. Az ortodox haszid vallási mozgalmak megjelenése a 18. században, amelyek szent értéket kezdtek tulajdonítani a jiddis nyelven írt szövegeknek, hozzájárultak a nyelv presztízsének növeléséhez. Ehelyett a Haskalah érkezése, a felvilágosult zsidó mozgalom, hasonló alakok vezetésével Moses Mendelssohn, elutasította a jiddis emelését: az akkori világi értelmiség számára a zsidóknak el kellett hagyniuk ezt a furcsa és választékos nyelvet, csak zsargonnak tekinthető, és ehelyett társadalmi, politikai és kulturális nyelvként alkalmazza a németet vagy az oroszt, megőrizve a héber szót a szent világban.

De a projekt a maskilim kudarc. A 19. század vége felé a zsidók elsöprő többsége, különösen az Orosz Birodalom nyugati peremein, ahol több mint ötmillió lakosot alkotnak, még mindig elismerte anyanyelvének a jiddist, és csak néhány szót beszélt oroszul . Ő volt az orosz életbe való beilleszkedés hiányának jele, amelyet nem utolsósorban a régió ragaszkodó antiszemitizmusa magyarázott és a számos jogi korlátozás által, amelyet a Romanovok birodalma fenntartott a zsidókkal szemben. Így a 19. század végétől, egy kevésbé racionalista és romantikusabb képzelet ihlette, az értelmiség és az aktivisták új generációi kezdték előmozdítani a jiddis használatát a sajtóban, az irodalomban, a színházban és általában a kultúrában.

A 20. század első évtizedeire a jiddis elképzelhetetlen státuszt nyert, és egyre híresebb írók nyelvévé vált, mint pl. Sholem Aleichem Y I. L. Peretz valamint az olyan világi és szocialista politikai mozgalmakból, mint a Bund, amelyek az 1905-ös oroszországi forradalom után egyre nagyobb súlyt kaptak. Magas pont ebben a történetben az 1908-as Czernowitz-konferencia volt, amelyen értelmiségi csoport vett részt Jiddishisták, többek között Peretz és a filozófus Chaim Zhitlowsky, kihirdették a jiddist a zsidó nemzet nemzeti nyelveként, törekedve a jiddis kulturális és oktatási intézmények fejlesztésére. A jiddis nyelv megőrzését, tanulmányozását és végül használatának szabályozását célzó 1925-ben vilniusi YIVO intézet megalapítása a nyelv és a kultúra akadémiájaként a nyelv és annak beszélőinek történetében egy másik kulcsfontosságú pont volt.

A feszültség azonban soha nem szűnt meg olyanokkal, mint az esszéista Ahad Ha’am, aki úgy vélte, hogy a hébernek a zsidó nemzet vagy a szocialista cionista teljes nyelvévé kell válnia Ber Borochov, aki megvédte azt az elképzelést, hogy a héber legyen a zsidó nyelv Palesztinában és jiddisben, a diaszpóra hivatalos nyelvén.

A fordulópont azonban a zsidó holokauszt volt, amelyet a jiddis a mai napig jelöl a szóval khurbn és (spanyolul „megsemmisítés”). A jiddis beszélők jelentős részének kiirtása a náci Németország és munkatársai által, különösen Lengyelországban, ahol a zsidók az ország lakosságának majdnem 10% -át képviselték, valamint az európai zsidók szétszóródása a második világháborúból, kettős hatás: a jiddisül beszélő lakosság széttagolása és Izrael legitimitásának megerősítése, mint hegemón politikai projekt a zsidó nemzet számára.

A következő évtizedekben, héberül Izrael Állam hivatalos nyelvének elfogadásával, valamint a zsidó közösségek fokozatos asszimilációjával a különböző országokban, amelyek a khurbn, és annak ellenére, hogy sokan igyekeztek életben tartani a jiddis szellemi és kulturális életet, a nyelv ennek ellenére sokat veszített erejéből és láthatóságából. Sokaknak, A jiddis tehát ereklyévé vált, aligha a letűnt világ maradványa.

De a látszat megtévesztő lehet. A tudományos és egyetemi világban ma is sok zsidó tanulmányoknak és a kelet-európai kultúrának szentelt tanszék folytatja a jiddis tanítását és továbbítását. Az elmúlt években még egy bizonyos hipster-újjáéledés is megjelent a legfiatalabb, vezető értelmiségiek és művészek között, akik kapcsolatba kerültek a nyelvvel.. Ezenkívül olyan intézményeknek köszönhető, mint az egyesült államokbeli jiddis könyvközpont és a párizsi Maison de la Culture jiddis, valamint különféle újságok és magazinok, például a klasszikus Forvertek Angolul és jiddisül kiadva az askenáz zsidók nyelve és kultúrája folyamatosan terjed, és továbbra is összeköti a zsidók, sőt a nem zsidók különböző generációit.

Mindazonáltal, A jiddis e területek többségében kissé tudományos jellegű. Ezen intézmények többsége standardizált és irodalmi formában használja a jiddist, amely vegyíti a Kelet-Európában hagyományosan létező különféle nyelvjárások jellemzőit. De van olyan hely, ahol a jiddist nem használják kulturált vagy akadémikus nyelvként; egy olyan hely, ahol a jiddis marad a mindennapi élet nyelve, és ahol, mint minden nyelv, ez is változik, fejlődik és átalakul napról napra: az ortodox zsidó közösségek, amelyek közül sok továbbra is jiddisül él, mint 1945-ig.

Ez Esty Shapiro világa itt Unortodox: egy szatmár közösség Williamsburgban, ahol a jiddis nemcsak a közös nyelv marad, hanem az is, Mint mindenhol, ahol letelepedett, továbbra is változik, és kölcsön vesz szavakat és figurákat a körülötte lévő nyelvekből.. Köszönet a Eli rosen, párbeszédei Unortodox szorosan követik a Williamsburgban termesztett jiddis nyelvjárást. A nyelvhasználat nemcsak a közösség magyar gyökereit tükrözi, hanem az angol nagyon erős befolyását is a hasidim az Egyesült Államokban.

Esty, családja és barátai többek között tipikus magyar jiddis márkákkal beszélnek Az íes helye az irodalmi jiddis nyelvbe kerül (ami más nyelvjárásokban is megtörténik), kissé megváltoztatva néhány imperatívumot, és a reflexív igéket más módon koordinálva, mint a standard. De állandóan angol szavakat is használnak (- Du bist geven azoy izgatta a távoli demet! = "Nagyon izgatott voltál ezért!", Or "S'iz geven der greste hiba a mayn leybn-ben" = „Életem legnagyobb hibája volt”), és igéket építenek az angol szavak és a jiddis végződések keverésével, mint pl. changen ("változás").

A számos érdeme között a sorozat egy ablakot kínál nekünk a jiddis nyelvben, amely ismeretlen és lenyűgöző. Ban ben Unortodox A jiddis nem köves maradvány a múltból, és nem is a tudományos tanulmány nemes tárgya: éppen ellenkezőleg, ez az alapanyag, amelyre a közösség mindennapi életét felépítik. Ennél is fontosabb, mint általában a nyelv, a jiddis Unortodox ez a kísérletezés, az innováció, az átalakulás és az azt körülvevő világgal való interakció területe. Az a jiddis, amelyet egyesek meg akartak ölni, és mások hagyták meghalni, de ez hasidim ők felelnek azért, hogy mindennap életben tartsák, ez bizonyítja, hogy a történelem még a legzártabb közösségekben sem áll le, és hogy senki sem tudja magát teljesen elszigetelni a környezetüktől.