Lyudmila Petrushévskaya
Lyudmila Petrushévskaia a kortárs orosz irodalom legkiemelkedőbb szerzője. 1938-ban született Moszkvában, abban a városban, ahol továbbra is lakik. Festő, dramaturg és saját dalainak énekese néhány moszkvai színházban és kabaréban, tizenöt novellagyűjteményt és több regényt adott ki, mint pl. Éjszakai idő (1992) és Svoi krug, modern klasszikusnak tekintik a szovjet értelmiség felmondását a kommunista korszak utolsó évtizedében. Az elismerés későn érkezett. 2003-ban 65 éves korában megkapta a legrangosabb nemzeti díjat az orosz levelekért. A következő évben Puskin-díjat kapott; 2004-ben az Orosz Állami Művészeti Díjjal, 2005-ben pedig Stanislavski-díjjal. Azóta műveit több mint harminc nyelvre lefordították, színházi darabjait pedig világszerte előadták. 2010-ben elnyerte a Fantasy World Award díjat az Egyesült Államokban az Atalanta által most megjelentetett munkáért.
Előszó: Jorge F. Hernández
Vélemények
«Ha minőségi, kissé ritka irodalmat keres, amelyben soha nem ismeri a taposott terepet, a fantáziától a numantini tragédiáig, az allegórián vagy az álmodozáson át, és mindazok, akik ugyanabban a történetben vesznek részt, ne legyen kétséges hogy megtalálják Lyudmila Petrushévskaia novelláiban. "
Sándor Gándara, A Skorpió (A világ)
[Lásd a teljes cikket]
«A lábadozó tachycardia vagy a bátrabb szívű olvasók megkönnyebbülése érdekében a könyv egyszer már mágneses címmel kering Latin-Amerika könyvesboltjaiban, az elegáns Atalanta kiadói cím alatt, és nemrégiben a World Fantasy Award 2010. »
Jorge F. Hernandez, Évezred (Mexikó)
"Bármely olvasó, aki szorgalmasan megközelíti az Atalanta címet, tudja, hogy egy doboz meglepetés vár rájuk."
Francisco Martinez Hidalgo, Mesés
[Lásd a teljes cikket]
„Gratulálnunk kell olvasóknak - és talán polgároknak is - egy olyan kiadó létezéséért, mint az Atalanta. Rövid, mégis igényes katalógusában átfogja az autentikus kulturális emlékeket. "
Jose Martinez Ros
„Nemzedéke legkitüntetettebb és legelismertebb írója annak a pusztításnak a derűs krónikása, amelyet a magány és a félelem hoz az egyének számára. [. ] Úgy tűnik, lehetetlen elolvasni a történetek talán legmegindítóbb "Atyáját", anélkül, hogy Csehovra, Cortázarra vagy Calvinóra gondolnánk; a könyv egészében bebizonyítja, hogy az író - a Cervantes nagy olvasója - jól ismeri az emberi elme határait, és képes kapcsolatba lépni mindenféle olvasóval. "
Victor Andresco, Babelia (Az ország)
[Lásd a teljes cikket]