A fehérbor a D.O. Rías Baixas tökéletesen házasodik sushival, sashimivel vagy norimakival.

albariño

Mostanáig, a galambgondolatok mániájához hűen, az emberek ezt könnyedén elfogadták az albariño, a D.O. Rías Baixas, ez egy tökéletes bor volt, amelyet pókrákkal inni lehetett, néhány barnával, néhány osztrigával. és nagyon friss fehér halakkal is.

Egy galíciai bornak, amint logikusnak tűnik, nagyon jól kell passzolnia az azonos eredetű termékekkel. De nagyszerű bor, és ma az Albariños az, nem kell csak a legközelebbi környezetére korlátozódnia: a világ egyre kisebb, vagy legalábbis minden közelebb van.

A Rías Baixák a lemenő nap földje. Aki látott naplementét az A Lanzada remeteségéből, biztosan soha nem felejti el. De menjünk napnyugtától napkeltéig: járjuk körbe a világot, és Ültessük magunkat a Felkelő Nap földjére. Japánban, a Cipango, amelyet Columbus keresett.

Néhány éve, A japán konyha diadalmaskodik Nyugaton. Természetesen árnyalatokkal. Megtévesztő "fúziós konyha" néven árultak minket, mivel tévedés nélkül az olasz konyhát néhány évvel korábban "mediterrán étrendként" adták el az angolszász világnak.

A lényeg az az uralkodó japán konyha közül csak a különlegességeket sikerült megszilárdítani ami nem is olyan régen váltotta ki az európai polgárok elutasítását: a "nyers" halon alapulóakat. A sushi diadalmaskodott, ami sashimihez vezetett, amit én különösen kedvelek; vannak más vágások, például usuzukuri, de ezek még nem léptek be a népszerű nyelvbe.

Japán egy szigetország, amelyben semmi sincs messze a parttól. Tudta, hogyan használja ki erőforrásait, a tenger, az állatok vagy a növények által kínált erőforrásokat. Ki kellett pótolnia az energiaforrások krónikus hiányát is. Mindig tudta, hogyan kell tökéletesen megmunkálni az acélt. Menj hozzá.

Nagyon friss hal, tüzelőanyag hiánya a tűz elkészítéséhez, nagyon meleg kések: sashimi. Tettünk rizst és sushit. Hínárba és norimakiba csomagoljuk. Adjon hozzá egy mártást, amely ugyanannyit ér egy szakadtért, mint egy szakadt, egy kis fűszerért. et voilà!

Azt mondjuk, hogy nagyon friss hal. Nincs illata halnak; ha igen, akkor nem lenne túl friss, mert a halaknak nincs szaga. Kifogástalan vágások, amelyek aláhúzzák tulajdonságait, a nyelv érintkezési felületének kiterjesztése.

Tengeri ízek, különösen jódozottak. És minden költészet, amelyet rá akarsz dobni: habot szórt az ajkakra, mint egy viharos nap, a tengeri szellők emlékei.

Mint megérted, ezek a dolgok nem kísérhetők a szaké nevű rizsborral. A japán gasztronómia nagy kudarca: a bor hiánya.

Tehát, a szaké eldobása (nagyon japánnak vagy nagyon sznobnak kell lenned, hogy étkezés közben iszod vele), és a sör a háttérben marad, Mit kell inni Nos, amire a cikk elején utalunk: albariño. Fehérbor a D.O. Rías Baixas. Atlanti-tengeri bor a Japán-tenger konyhájához.

Oldal. Rías Baixas bemutatta 2013-as évjáratát ("nagyon jónak" minősítve) a madridi Kabuki Wellingtonban, ahol művészetét és tudományát gyakorolja Ricardo Sanz, Madridból, akinek kulináris módjai leginkább Tokióban vannak. Az együttállás, tökéletes.

A tempurában lévő mini rombuszból (de mini, mini: tenyésztett sütés) a csodálatos tengeri keszeg sashimibe ponzu mártással, a fésűkagyló, a has usuzukurijáig. A bor jó válasza a kiváló mojama textúrájának kihívására hogy egy csinos tatakit illusztrált. És kifogástalan, csodálatos, a chicharro (az étel egyik csúcstalálkozója) és a tonhal hasa (bika) sashimijével. Összességében két szóval.

Részt vettem a Madridban megrendezett Rías Baixas vintage előadásokon. Azt kell mondanom, hogy ez a szilárd és folyékony anyag megfelelőségét tekintve volt a legjobb. Szimbóluma ennek a bornak a japán piacon történő növekvő elfogadásának?

Az ő korában Rudyard Kipling, az Indiában született angol, Nobel-irodalmi díj 1907-ben, akire egyesek a "Ha" című versével emlékeznek, mások pedig "A dzsungel könyvéért" vagy a "Kim" -ért írták a "Kelet balladáját és Nyugat ", amely a "Kelet kelet, és nyugat nyugat, és soha nem fognak találkozni".

Mister Kipling, ezúttal a régi közhely, amely a "szélsőségek találkoznak", igazabb volt, mint Ön. Ebben az esetben, a felkelő nap és a nyugati Finis Terrae nemcsak megérintette: elvarázsolta, és olyan köteléket teremtett, amely remélem, hogy fennmarad, legalábbis addig, amíg a gasztronómiai japolatria megmarad.

Látod, mi a helyzet, várd meg a 21. századot, hogy megtudd, hogyan állnak egymással a Rías Baixas és a vizek, ahol a Fuji-hegy tükröződik.