nyelv

A angol nyelv hála született Német betolakodók aki a mai Északnyugat-Németország és Hollandia területéről érkezett a Brit-szigetekre,

(tévesen Hollandnak hívják), amely ennek az európai királyságnak puszta tartománya), a dán déli részeken kívül. Eleinte ez a nyelv a nyelvjárások halmaza, amelyek közül a nyugat-szász kiemelkedett. Szükség volt még sok más mély hatásra, amelyek elsősorban a skandináv hódítóktól származnak (Anglia északi és keleti részén, ahol Danelagh-t vagy Danelaw-t alakítottak, mivel törvényeik érvényesültek az angolszászok felett). E migrációkhoz hozzá kell adni a germánokat és különösen a normannokat, akik a 8. és 11. század között érkeztek Nagy-Britanniába. Ennélfogva biztos lehet abban, hogy a mai angol nyelv valójában Skandináviából és kontinentális Európából származó befolyások összessége. Főleg Franciaországból. Mindezek a vándorlások az ősi kelta nyelvek és a latin nyelv kihalását okozták, amelyet egyes városokban beszéltek.

Igaz, hogy az angol a legrégebbi fázisaiban beépítette Nagy-Britannia eredeti kelta nyelvjárásait, amelyek még mindig olyan helyeken maradnak, mint Skócia és Wales; valamint a latin, a Római Birodalom hivatalos nyelve, amelynek Nagy-Britannia volt az egyik tartománya. Nem szabad elfelejteni, hogy a romanizálás nagy hatással volt Britannia tartományára, de arra is Több mint 3500 évre van szükség ahhoz, hogy tudjuk, mikor építették be ezeket a kifejezéseket az angol nyelvbe. Az ősi kelta őshonos nyelvek közül csak walesi maradt, mivel Cornish eltűnt a 20. században.

Francia befolyás

Az eredetileg Franciaországból érkező normannok a 11. században érkeztek Angliába. Addigra már elhagyták anyanyelvüket a francia (Franco) javára, amelyet csak Franciaország északi részén beszéltek, mivel akkor középen és délen okszitán és más nyelvjárásokat beszéltek, amelyek ma is fennmaradnak, de miután a francia forradalom hatalmas asszimilációs nyomást szenvedett. A normannok breton és francia állampolgárok kíséretében. A hódítás II. Guillermo herceg jóvoltából történt, aki csapatait a harctéren vetette be az angol Harold II. A normann ház több mint 3 évszázadon át uralta Angliát. Annak idején, annak ellenére, hogy királyok voltak, akik nem törődtek túlságosan a szigeten éléssel, mind ők, mind az anyaország állampolgárai beszéltek a franciának az Old Norman néven ismert változatát. Azok az emberek, akiknek gyökerei Angliában voltak, továbbra is óangol-angol-szász nyelven beszéltek, hogy is lehetne másképp.

De nem kevésbé igaz, hogy a befolyás is megvolt: franciául kellett tisztelegni az urak előtt, az angol az eltűnés küszöbén állt, vagy legalábbis az alacsonyabb osztályok nyelveként szerepelt. Lassan, egyre több normann szó és kifejezés kerülne be a brit képzeletbe. Ez a nyelvi nyomás a normann adminisztráció, kereskedelem és kultúra osztályának ellenőrzésén alapult.

Anekdotaként meg kell jegyezni, hogy a jelenlegi angolul beszélők sokkal hivatalosabbnak tartják a franciából származó kifejezéseket, mint a germán nyelvjárásokból eredőket. Ez többféle konstrukcióban is megmutatkozik, kezdve az ember befogadásától az egyes haszonállatok, például disznó és tehén nevéig. Például az angolul létező kettősök a disznó jelölésére: „disznó”, de „sertéshús” (ez a már lemészárolt hús, amelyet a normann férfinak tálaltak). A nyáj juhai "juhok", angolszász szó (németül Schaf) és a fiatal bárányok "bárány" (németül Lamm), de a hús, amelyet az ember eszik, a francia "mouton" "birka" ( semmi, mint a német Hammelfleisch). Ugyanez történik a nagyon angol "beef" vagy "bœuf" francia nyelvvel is, ami az a hús, amelyet elfogyasztanak (németül "Rindfleisch"), és semmi köze nincs az élő állathoz "ox" vagy "Ochse" németül. Hasonlóképpen, a francia olyan kereskedelemmel kapcsolatos kettősöket eredményezett, mint a „kezdet” és „indítás”, „folytatás” és „folytatás”, „találkozás” és „találkozás”, „vásárlás” és „vásárlás” stb.

Normant a korai brit irodalom is egyértelműen megjegyezte. A szokásos dolog az, hogy ezt latinul írták. Valójában a par excellence román nyelvből számos szó szerepel, amelyeket beépítettek a tekintett óangol nyelvbe. Ugyanez történt a germán nyelvjárásokkal is, amit normálisnak kell tekinteni, mivel az angolnak egyértelmű gyökerei vannak ezen a területen Európában. Valójában számos szó és nyelvtani konstrukció létezik, amelyek mind a román, mind a germán szavakkal elkészíthetők.

Egy angol falu házainak tipikus építészete

Becslések szerint az angol nyelv szókincsének körülbelül 45% -a francia nyelvből származik, ha olyan vegyületeket is beszámítunk, amelyek legalább egy része az adott nyelvből származik („jég krém", például). Más becslések szerint a közvetlenül latinból beépített szavak elszakításakor 29% -ra (25%) utalnak, és hogy sok esetben csak jogi és jogi szövegekben stb. Mindezen okokból az angolt hibrid germán nyelvnek tekinthetjük, amely nagymértékben fenntartja germán szintaktikai szerkezetét, amely jellemző a vegyületek létrehozásában, annak ellenére, hogy nem együtt vannak írva, mint német vagy skandináv nyelvben, hanem óriási latin nyelven. befolyásolja (közvetlen vagy közvetett) a szókincsében.

Gyarmatosítás és nyelv

Az Egyesült Királyság által a 16. századtól tapasztalt határok kibővítésének szükségessége a angol nyelv elterjedt az egész világon. A legegyértelműbb példa a Nemzetközösség, amelynek 53 állam a része. Ez a nemzetek közössége fenntartja az angolt, mint egyetlen hivatalos nyelvet.

Néhány ország, ahol angolul beszélnek, bár hivatalosan nem hivatalosan, a Bahama-szigetek, Jamaica (de facto az angol, de a hivatalos nyelv a jamaikai patois), valamint Trinidad és Tobago. Ehelyett olyan egzotikus helyek, mint Banglades, Fülöp-szigetek, Kenya, Malawi, Malajzia, Nigéria, Srí Lanka és Tanzánia Hivatalosan használják azzal a céllal, hogy egyesítsék az országot, anélkül, hogy feladnák anyanyelvüket.

Kapcsolodo tartalom: (angolul)

Vajon a spanyol legyen Jamaica második nyelve?

Mindenesetre sokkal több nemzet van, amelyben beszélik. Észak-Amerikától Óceániáig, Afrikán és Ázsián át. Igaz, hogy ezeken a helyeken nem hivatalos, de a gyarmati múlt sok embert csinált nemzetiségek és országok óhatatlanul angolul élnek.

Meg kell jegyezni, hogy az az Egyesült Nemzetek egyik hivatalos nyelve, valamint az Európai Unióban és a Nemzetközi Olimpiai Bizottságban. Ennek ellenére meg kell jegyezni, hogy az angol nem a legszélesebb körben beszélt nyelv a bolygón. Ezt a megtiszteltetést a kínai mandarin viseli, közel 1,1 milliárd beszélővel. Az angol a 2. helyet foglalja el 942 millióval. A spanyol a 3. helyen áll, kissé távol a top 2-től, 520 millió emberrel. Ezek az adatok azonban nem számítanak annyira az anyanyelvűeknek, mint azoknak, akik az angolt második nyelvként elsajátították. Ebben az esetben a spanyol lenne a második világnyelv a beszélők száma szerint. Ha megszámoljuk azokat, akik a nyelvet tanulják, akkor az angol lenne az első nyelv, ahol körülbelül 2 milliárd ember őshonos vagy képes valamilyen készséggel kommunikálni ezen a nyelven, a világ népességének csaknem egyharmada.

Az igék sajátos ragozása

Szerint a igekötés angolul, el kell mondani, hogy szenvedett a az evolúció nagyon hasonló ahhoz a nyelvhez, mint a német és más, a román nyelvekből származik, mint a francia és a spanyol. Különösen különféle formákat hoztak létre a múltra, a jelenre és a jövőre, valamint a perifrázis néven ismert más ragozásokra (amelyek a latinból származóknál is láthatók), amelyek azt jelzik, hogy egy műveletet végre kell hajtani vagy folyamatban van végrehajtják.

Mindennek ellenére vannak különbségek. Például az angol, mint germán nyelv, elmúlt megfeledkezve a szubjektív hangulatról, olyan mondatokhoz kapcsolódik, amelyek bizonyosság hiányát vagy hipotéziskonstrukciókat mutatnak be. Ez nem történt meg a román és más germán nyelvekben, például a németben. Magyarán a szubjektívum gyengült és háttérbe szorult.

Minden más esetben el kell mondani, hogy az angol betartja a bármely nyelvben szereplő hagyományos szabályokat. Például van különbség az egyes és a többes szám között, ami modernebb szakaszokban épült be, mivel ez nem az óangol nyelven történt. Bizonyos esetekben nem tesz különbséget a nemek között (mint a "mi" és "te" képletek). Ez nem történik meg a román nyelvekben, amelyeknél a névmásoknak minden nemnél és számnál van változata ("mi" és "mi", "te" és "te").

Összegzésként el kell mondani, hogy a normann invázió miatt az angolszász eredetű szavak szinte eltűntek. A 14. században alig maradt 4500 óangol szó, szemben a Franciaországból származó több mint 10 000 szóval. Mindazonáltal, Az angolszász szavak túléltek, és kulcsfontosságúak voltak a beszélők mindennapi életében.